8. Szavaiddal is teremtesz

(Hálás köszönetem azoknak, akik néhány jó szavukkal megteremtették az alábbi poszt hangulatát)

Hetedik nap.
A hétfőknek azért van egy-két kibírhatatlan szokásuk.
Az egyik, hogy a vasárnapok csodás hangulatát olyan rajtaütésszerűen temetik be azzal a jól ismert és alattomos rosszkedvvel, mint törpelavina a pisiszünetet tartó hómunkásokat.
Pedig ez is egy különösen szép vasárnap volt.
Békésen telt és boldog szeretetben.
Egymáshoz bújós, ölelős szerelemben.
Mintha csak egész héten erre az egy nagyszerű, hosszan kitartott pillanatra vártunk volna.
A szomorúságnak annyi esélye volt nálunk, mint kempingágy-matrac huzatnak a Tornádó völgyben.
Fázni, azért még fáztunk olykor.
Amikor kimásztunk a takaró alól.
Jól jött volna egy kis fókazsír.
Azt nem tudom, mi módon állította volna meg a böjti vacogásunkat, de legalább ezt a szót is beépítettem a mondanivalómba.

Számon tartja egyáltalán valaki, hogy hány általatok küldött szót kalapáltam be eddig ebbe a posztomba? Számon tartod, hogy a szavaiddal hatással voltál?

A hétkezdés egy másik hülye szokását még a régi életemben figyeltem meg.
Ha nem voltam résen, egy pillanat alatt rám tudta önteni az elmúlt hétköznapok összegyűlt ganéját.
És toltam a nagy halom szart, mint egy kis galacsinhajtó bogár.
Ráadásul hátrafelé.
Hálás vagyok a sorsomnak, hogy már nem ilyen szemmel tekintek az életemre.

Tehát hétfő. Van benne sok jó is.
Elkezdődött a visszaszámlálás. Szerdán megtörjük a böjtünket.
Na, nem mintha kopogna a szemünk az éhségtől. Már túl vagyunk az első napokon, amikor minden guszta kajaillatra csak úgy folyt a nyálunk.
Túlestünk már azon a holtponton.
A testünk ráállt a böjtre. Az úszógumik szemmel láthatóan leapadtak a szabadon választott éhkopp hatására. Kedvesem szerint sem vagyok már az a hasas pasas.
Ha még nem böjtöltél, talán nehezen tudod elképzelni, hogy jottányit sem hasonlítunk egy középkori kerékbetörés szerencsétlen áldozatára. Akit a procedúra vége felé örömmel értesítenek, hogy a kegyelmi kérvényét elfogadták.
- Szedje össze magát, és keveredjen haza! - szól a segítőkész hóhér, joviális mosollyal a képén.

Nem várjuk megváltásként a böjttörés napját.
Egyikőnk sem eszi degeszre magát. Persze.
Naná, hogy el tudom képzelni, milyen mennyeinek fogjuk érezni a zöldségleves pürésített falatkáit.
Ám most még más örömöket tapasztalunk.
Az Isteni mátrix nyelve videókkal lassan és biztosan végezni fogunk.
Jókat beszélgetünk közben is, és utána is.
Gregg Braden előadása tényleg gondolatébresztő.
Közösen kimondott gondolataink segítségével olyan újfajta megközelítések birtokába jutunk, amelyek azelőtt elképzelhetetlenek voltak.
Büszke vagyok a páromra.
Értő társamra leltem benne.

  Negyedórás gondolatébresztő a 3 órás előadásból

Emellett meg simán eltörpül az a tény, hogy zsírpárnáink szépen fogyogatnak a napok során. Ketten együtt 10-11 kg-mal leszünk kevesebbek a böjt végére.
Még az elején ezzel indítottam a blogot.
Hogy elegünk lett az extra méretű úszógumiból.
Az ágyon már alig fértünk el.
A lift kezdett derékban szűk lenni.
A kedvenc nadrágomat már csak langyos cipőkanállal tudtam felvenni.
A bakancsom fűzőit evőpálcikákkal is nehezen tudtam elérni.
Soroljam még?

Betelt a pohár.
Párommal együtt összesen vagy 13 kilót gyarapodtunk hájban.
Nézzük a jó oldalát!
A téli hidegben is kicsi a vesemedence gyulladás esélye.
Nem mintha ez lett volna a kitűzött célunk.
Az ok csak annyi, hogy az ünnepi asztalokat látogattuk október óta.
Családi ünnep, családi ünnep hátán.
Mindezt megfűszerezve, az év végi nagy mutatvánnyal, a Karácsonnyal.  Amikor is egy hét alatt több terüljasztalkámmal lehet találkozni, mint reklámmal az esti film közben.
Tudom, igen.
A böjt igazából nem arra való, hogy végre újra felvehesd a tíz éve kihízott fürdőrucidat, vagy az érettségi öltönyt, ami még azóta is egy ruhásszekrény végében siratja a boldog időket.
Mert a böjt nem fogyókúra. És a hawaii-iak hoponopono szava is lényegesen mást jelent.
Erős a sejtés bennem, hogy a szemed egy kecsesen ruganyos szökelléssel, ámde bosszantóan laza közönnyel ugrotta át az előző kijelentést.
Akkor vegyük át ezt még egyszer.
A böjt nem fogyókúra.
Nagyon figyellek.
Szép lassan kezded megérteni.
Ugyanis az így elvesztett kilók nagy része menthetetlenül visszalopakodik.
Kinél lassabban, kinél gyorsabban.
Ez törvényszerű, ha a böjtöt nem követi szemlélet- és életmódváltás
Akkor meg?

Mi a böjt, ha nem fogyókúra?

A böjt egy nagy lehetőség számodra, amelyet te adsz saját magadnak azzal, hogy tudatosan és szabadon elhatározod rá magad.
Elhatározod magad arra, hogy rendbe teszed mindazt, amit az elmúlt időkben a gondolataiddal, szavaiddal és tetteiddel okoztál a magad és mások számára.
Tedd mély hittel!

Tudd, hogy a tudatos és szabad elhatározásod révén olyan szellemi-lelki-testi gyógyító folyamatok indulnak el, amelyek ilyenfajta elhatározás nélkül nem lehetségesek.
Mindened tisztul közben és e folyamat lavinaszerű.
Ahogy a böjtöt megtöröd, ezek a gyógyító folyamatok hamarosan abbamaradnak.
De áldásos hatásukat sokáig érezheted.
Nem csak legbelül.
Hanem a külső világodban is jóindulatú események középpontjában találhatod magad. Mindennapi életed új, reményteli fordulatokkal lesz tele.
Hihetetlen, igaz? Pedig a kitartásod ide fog elvezetni téged. Amikor a megtisztuló gondolataid kezdik újjáteremteni az életedet.
Légy nyitott e változásokra!

A böjt egy nagy lehetőség.
Ha bölcsen élsz vele...

* * *

Ezt a dalt pedig azoknak küldöm ajándékul, akik szavaikkal teremtették a fenti írást:

7. Akarsz világot teremteni? (off téma)

Hihetetlen erőbedobással dolgozom a legújabb epizódon.
Eddig mintegy 23 szót írtam le és már csak olyan 377 van hátra, hogy készen legyek.

Láthatod! 
Rajtam nem múlik semmi.

...ööö... azaz... 

...hát...

...nos... az a helyzet, 

...hogy van néhány bibi azzal a 377 szóval...

...mert...

...még nem találtam ki őket.

Figyu!

Asszem megszorultam.
A segítségedet kérem most.
Arra kérlek, küldj nekem pár jó szót! 
Ne is mondd!
Sejtem, hogy mennyire elfoglalt vagy.
Most is.
Nem tudsz segíteni, mert éppen ezeket a sorokat olvasod.

Vagy még fogalmad sincs arról, hogy van ez a blog.
De az is lehet, hogy momentán a mai napon te sem vagy túl jól elengedve a jó szavakban.
Pedig te szívesen kisegítenél.
Ugye!? 

Nem emlékszel mégis egy-két jó szóra?
Hálásan meg fogom köszönni.
Ha meg fel is használom a szavaidat, akkor kapsz tőlem valamit.
Hogy mit?
Azt most még nem árulom el!
De bizti, hogy kapni fogsz valamit.

Mire gondolok pontosan?
Nem olyan poénos megmozdulásokra, hogy "jó szó", meg "írj!". Hanem olyan szavakra, amelyek ihletet adnak a következő vagy az azutáni bejegyzések megírásához. Ha tényleg jó szót küldesz, akkor beleszövöm a mondanivalómba.

Kerüljük el a félreértéseket!.
Nem témát kell ajánlanod.
Az van nekem is.
Persze javasolhatsz.
Majd meglátom.
Lehet, hogy még az is belefér.
A lényeg, hogy a te szavaidat is felhasználom a témám megírásához.

Ez neked miért is jó?

Ez neked nem jó.
Hanem szuper!
Egyenesen csúcs szuper!
Vágod, mekkora lehetőség?
Újra elmondhatod magadról, hogy teremtettél!
Végre láthatóvá válik számodra, hogy hatással vagy!
Megtudhatod, hogy milyen résztvevőnek lenni ebben a világban.
Amelyben nem is nagyon sejtetted, hogy a kis tettek is NAGY TETTeknek számítanak.

Akarsz világot teremteni? 

Ha mégsem...
Mert biztos vagyok benne, hogy 100 okot is fel tudsz sorolni, miért is ne küldj pár jó szót.
Szóval, ha mégsem áll szándékodban, attól én még küldök neked valamit.
Hallgass meg egy régi szép nótát! 
Ez az egyik kedvencem.
Már vagy 25 éve. És nem tudom megunni.
Ha meghallgatod, ne azzal foglalkozz, hogy tetszik-e ez a zene, vagy sem!
Talán rábukkansz benne valami olyasmire, amit eddig elveszettnek hittél.

Ha így lenne, akkor nem is vagy annyira elveszve.

Ezt a bejegyzést a további durcás kommentek tényszerű eszközölésének sajátos elkerülési stratégiájának folytán hoztam létre. Kérem az előző posztomban durcáskodó Sanya nevű olvasómat, hogy békéljen meg a lelkében ezzel a pici szösszenettel. Lesz még folytatása a blognak.

(off vége)

A böjt 7. napja: Szavaiddal is teremtesz >

< Blogindító: Előkészületek

6. Vegamániás bándzsi dzsámping

Hatodik nap.
Végre!
Újra hétvége van.
Egyike azoknak az állandóan ismétlődő dolgoknak, amit soha sem tudok megunni.
És túl vagyunk a böjt felén.
Lassan már egy hete lesz, hogy elkezdtük.
Innen már nem fordulunk vissza.
Erről eszembe jutott a Balaton-átúszás.
Úszás közben bőven van idő elmélkedni.
Túl a felén, monoton rigmusok és mantrák között jön néha egy-egy disszonáns gondolat. „Hát hülye vagyok én, hogy ezt csinálom?”, „Nem kéne abbahagynom, ezt az idióta pancsikálást?” De csak annyit kell válaszolnom: „A felén már túljutottam, hülye lennék visszafordulni!”

Különben is. Egyre energikusabbnak érezzük magunkat.
Írtunk egy hosszú listát hétvégére, hogy miket szeretnénk elvégezni a két nap alatt.
Szombat estére szinte mindennel végeztünk.
Annak ellenére, hogy a testünk viszont folyamatosan fázik.
Nyakig be vagyunk öltözve. A végtagjaink persze erről mit sem tudnak.
Mégis nagyon rendben vagyunk.
Hét eleji fejfájás - régi emlék.
Fáradtság - egy jó alvás mindent megold.
Éhség - meg sem nyikkanunk.
Drága párom néha bemond egy-egy ígéretesebbnek hangzó kajanevet.
A szemem se rebben.
A bendőm ugyan nyüszítve pitizni kezd, de kíméletlenül csendre intem.
A pavlovi reflex által felkorbácsolt emésztőnedvek Neera szörppel könnyen jobb belátásra bírhatók.

Á, igen. A Neera. Már el akartam mondani neked, hogy a szörpöt nem bírtuk még megelégelni.
Azt gondoltam még az elején, hogy tíz napon keresztül csak ezt a löttyöt inni, az egy zsák dögunalom lesz.
El kell ismernem, kellemesen tévedtem.
A böjti limonádé még most is frissít, és nagyszerűen el tudja verni az éhségemet.
Kedvesemmel megfigyeltük, hogy hidegen sokkal jobb inni, mint szobahőmérsékleten.
Férfiasan megvallom azt is, hogy egy picikét csalok az adagolással. A saját szörpömet tripla adag cayenne-i borssal szoktam megküldeni. Az az érzésem, hogy ez az enyhén csípős koktél még a déli sarkon is megmentene a fagyhaláltól.
Bundabugyi nélkül is.
Kár, hogy melegen nem kellemes.
Mert akkor még a kezeimet is felolvasztaná.

A hétvége felé olvastam pár cikket a neten böjtölésről, a léböjtről, meg mindenféle jó tanácsot arról, hogyan ne csináld. Találtam néhány olyan oldalt is, ahol óva intették a leendő meggondolatlanokat, attól, hogy belevágjanak.
Mert az roppant veszélyes.
Visszafordíthatatlan károkat okozhatunk magunknak.
Azt nem tudtam meg, hogy milyen konkrét folyamatok indulnak be.
Csak azt, hogy nagyon ártalmasak.
Ez utóbbiakat olyanok írták, akik még nem böjtöltek, de olvastak már valamit a böjtölés veszélyeiről, amelyeket böjti tapasztalatokkal nem rendelkező írók írtak.
Uhh!
 
Úgy saccolom, kb.114-szer veszélyesebb, ha nap, mint nap telezabálva fekszel le aludni. Egy csepp szusszanást sem hagyva az emésztőrendszerednek.
Nem mondom, el tudom képzelni, hogy lehet rosszul is csinálni a böjtölést.
Voltam már úgy, hogy egy tíz napra tervezett böjtöt a kilencediken kellett abbahagynom.
Mert egyszer hibáztam.
Mert nem figyeltem magamra.
Mert nem ittam elegendő folyadékot.
Ez pedig csak egy marha nagy tanulság, hogyan nem szabad böjtölni.
Hiába készültem fel a saját böjtömre akkor, a hatodik naptól valahogy nem tudtam meginni azt a folyadékmennyiséget, amit elterveztem.
Van benne veszély. Belátom. De, hogy a böjt, az agyatlan őrültek extrém sportja lenne, vagy vegamániás bándzsi dzsámping, na, az tényleg marhaság.

Szerintem sokan nem tudják, hogy már az is böjtnek számít, ha kihagyunk egy étkezést.
Az Előkészületeknél már írtam, hogy amikor katona voltam, többször is megcsináltam ezt, mert olyan szarul főztek a konyhán. Az nem azért nem volt igazi böjt, mert rövid ideig tartott, hanem azért, mert a szándék nem kifejezetten a böjtre irányult.

Játszunk el egy kicsit a gondolattal!
Tegyük fel, egyik este nem vacsorázol.
Meg tudod csinálni?
Igen.
Bele fogsz halni?
Talán. De nem abba.
Visszafordíthatatlan károsodásokat fogsz elszenvedni?
Ha meghalsz, akkor nagyon. De az nem a vacsi kihagyása miatt lesz.

Számoljunk!
Oké, csak én.
Mondjuk, hétfőn elmész ebédelni a kollégákkal.
Megeszed a szokásos fejadagodat (mondom szokásos: nem csalsz, nem tankolod degeszre magad!), és valamikor egy óra körül végzel a kajával. Amikor a munkából hazatérsz, egyszerűen kihagyod az esti étkezést.
Hogy, miért tennél ilyet?
Amikor a párod olyan jóízűen tolja az arcába a vasárnapi ebédről maradt emberes falatkákat?
Te mondd meg!
Most úgy veszem, hogy alig húsz perc gondolkodási időn belül felderengett benned, hogy mi a legjobb indokod erre a borzasztó elfajulásra. Három piros pont jár az üzenődbe, ha nem a netről puskáztad.
Lehetséges, hogy vibráló gyomorral térsz nyugovóra.
De ez, hidd el nekem, csak a megszokás démona.
Tojni a fejére!
A könnyű reggelidet pedig nem otthon, hanem a munkahelyeden, úgy 9 óra táján kezded el.
Ennyi. Tudod mi ebben az érdekes?
20 órát böjtöltél egyfolytában!
Gratulálok.
Ha tényleg meg tudod csinálni.
Van még mit finomítani ezen, de bátran hívhatod böjtnek.
Ha nem vagy egy reggelizős típus, akkor még várhatsz ebédig.
És máris benne voltál az egynapos böjtben.
Szerintem erre minden héten képes vagy.
Még valamit.
Próbáld megállni, hogy ebédnél jól bekajálj!
Válassz valami zöldséges levest, vagy főzeléket!
Azzal elleszel vacsoráig.

Egyébként meg… a testednek, az emésztőrendszerednek adtál egy jókora pihenőidőt.
Plusz erőket kapott a tested arra, hogy tatarozzon benned egy-két elbaltázott dolgot.
Amit pont azzal okoztál neki, hogy egy nagy halom szemetet lapátoltál magadba az évek során.

Szerinted sincs értelme böjtölni?

Következő bejegyzés: Akarsz világot teremteni? >

< Blogindító: Előkészületek