Előkészületek

- Rendben kiscsaj, csapjunk a lecsóba! - feleltem rövid töprengés után a páromnak, amikor felvetette a tíznapos böjt lehetőségét. Velem szerette volna megcsinálni, párban, hogy támogassuk egymást közben. Az agyamon átsuhanó gondolat, hogy miért is kellek én mindehhez, titokban az ünnepek alatt felhizlalt pocakomhoz csúsztatta a kezeimet. Hmm. Észrevette volna, hogy a régi úszógumit kicseréltem egy nagyobbra?

- Így is tetszel - próbált nyugtatni. Ekképp adva tudtomra, hogy sejti, merre járnak a gondolataim.
- Mert ezt nem csak a fogyás miatt csinálnánk - folytatta -, hanem a méregtelenítés is hasznos lenne most. Az meg, hogy ketten csináljuk egyszerre, azért is jó, mert így nem eszel előttem olyan finomságokat, amelyektől csak a nyálamat csorgatnám - tette hozzá azzal az angyali mosolyával, amitől azonnal el szoktam olvadni.


Azt elöljáróban meg kell említenem, hogy egyikőnk sem kezdő a böjtölésben. Én már a 80-as évek végén a sorkatonai szolgálatom alatt megtapasztaltam a böjtölés előszobáját. Arrafelé veszett pocsékul főztek. Persze, parancsra kinek lenne kedve mesterien szakácskodni, egy üvöltöző őrmesterrel a hátában, ugye?  Ezért érthető, ha előfordult néhányszor, hogy nem volt kedvem lemenni az étkezdébe. 18 órákat is ki tudtam hagyni evés nélkül. Jó, tudom. Az nem is olyan igazi böjtölés. Arról pedig mélyen hallgatok, hogy a hétvégi eltávozásokon alaposan bepótoltam minden az előtti és minden azt követő éhségsztrájkot. De ez nem csoda, mert anyám már akkoriban is úgy főzött, hogy a Benke Laci bácsi térden állva könyörgött neki a kavargaluska leves receptjéért.

Viszont 2000-ben már alaposan belehúztam. Egy egész, 3-4 napos etapokból álló böjtsorozatot azzal fejeztem be, hogy 13 napon keresztül nem ettem semmit.
Csak nagyon tiszta vizet ittam.
Igaz, nagyon koszos pohárból.
Utoljára pedig 2011 elején ugrottam neki egy 10 napos böjtnek, amit végül a 9. napon törtem meg. Be kellett látnom, azt az ügyet még a felépítési szakaszban baltáztam el. Most minden más lesz. Tanultam abból a történetből, és nem eshet meg ilyesmi még egyszer velem.



A párom 2007-ben próbálkozott először a böjtöléssel. Miután meglátta a balatoni nyaraláson készült fürdőruhás képeit, elszörnyedt önnön látványától. A kíméletlenül őszinte fürdőszobai mérleg által közölt gyilkos számok láttán pedig azonnali elhatározásra jutott. Dolgozó nő lévén nem szeretett volna sokat pepecselni a különféle diétás ételek elkészítésével, ezért rövid keresgélés után a Neera szirupot választotta. Úgy gondolta, kezdőként az 5 napos kúrát vállalja be, mert az is bőven elég lesz tapasztalatszerzésnek az első nekiugrásra. Az első két napon ugyan fejfájás gyötörte, de végül a 4 kg-os fogyás mindenért kárpótolta őt.
2009 elején már bátrabb volt és hősiesen végigkortyolta a 10 napos Neera kúrát. Ismét jó tapasztalatokat szerzett. Nem éhezett, nem szédült és nem volt fáradt. Felfedezte, hogy nemcsak a zsírpárnák kezdenek leapadni a böjt során, hanem a gravitáció is kevésbé húzza már lefelé. Az elején tapasztalt nehézségek ellenére, nem emlékezett arra, hogy egyéb más panaszai adódtak volna a kúra hátralévő részében. Így, ez évben megint erre esett a választása.

Ezzel az előzménnyel vágtunk neki a tíznapos kúrának, és az azt követő egyhetes „lájtosan” eszegetős levezetésnek.
A többit meglátjuk.

Következő bejegyzés: Kalandra fel!