8. Szavaiddal is teremtesz

(Hálás köszönetem azoknak, akik néhány jó szavukkal megteremtették az alábbi poszt hangulatát)

Hetedik nap.
A hétfőknek azért van egy-két kibírhatatlan szokásuk.
Az egyik, hogy a vasárnapok csodás hangulatát olyan rajtaütésszerűen temetik be azzal a jól ismert és alattomos rosszkedvvel, mint törpelavina a pisiszünetet tartó hómunkásokat.
Pedig ez is egy különösen szép vasárnap volt.
Békésen telt és boldog szeretetben.
Egymáshoz bújós, ölelős szerelemben.
Mintha csak egész héten erre az egy nagyszerű, hosszan kitartott pillanatra vártunk volna.
A szomorúságnak annyi esélye volt nálunk, mint kempingágy-matrac huzatnak a Tornádó völgyben.
Fázni, azért még fáztunk olykor.
Amikor kimásztunk a takaró alól.
Jól jött volna egy kis fókazsír.
Azt nem tudom, mi módon állította volna meg a böjti vacogásunkat, de legalább ezt a szót is beépítettem a mondanivalómba.

Számon tartja egyáltalán valaki, hogy hány általatok küldött szót kalapáltam be eddig ebbe a posztomba? Számon tartod, hogy a szavaiddal hatással voltál?

A hétkezdés egy másik hülye szokását még a régi életemben figyeltem meg.
Ha nem voltam résen, egy pillanat alatt rám tudta önteni az elmúlt hétköznapok összegyűlt ganéját.
És toltam a nagy halom szart, mint egy kis galacsinhajtó bogár.
Ráadásul hátrafelé.
Hálás vagyok a sorsomnak, hogy már nem ilyen szemmel tekintek az életemre.

Tehát hétfő. Van benne sok jó is.
Elkezdődött a visszaszámlálás. Szerdán megtörjük a böjtünket.
Na, nem mintha kopogna a szemünk az éhségtől. Már túl vagyunk az első napokon, amikor minden guszta kajaillatra csak úgy folyt a nyálunk.
Túlestünk már azon a holtponton.
A testünk ráállt a böjtre. Az úszógumik szemmel láthatóan leapadtak a szabadon választott éhkopp hatására. Kedvesem szerint sem vagyok már az a hasas pasas.
Ha még nem böjtöltél, talán nehezen tudod elképzelni, hogy jottányit sem hasonlítunk egy középkori kerékbetörés szerencsétlen áldozatára. Akit a procedúra vége felé örömmel értesítenek, hogy a kegyelmi kérvényét elfogadták.
- Szedje össze magát, és keveredjen haza! - szól a segítőkész hóhér, joviális mosollyal a képén.

Nem várjuk megváltásként a böjttörés napját.
Egyikőnk sem eszi degeszre magát. Persze.
Naná, hogy el tudom képzelni, milyen mennyeinek fogjuk érezni a zöldségleves pürésített falatkáit.
Ám most még más örömöket tapasztalunk.
Az Isteni mátrix nyelve videókkal lassan és biztosan végezni fogunk.
Jókat beszélgetünk közben is, és utána is.
Gregg Braden előadása tényleg gondolatébresztő.
Közösen kimondott gondolataink segítségével olyan újfajta megközelítések birtokába jutunk, amelyek azelőtt elképzelhetetlenek voltak.
Büszke vagyok a páromra.
Értő társamra leltem benne.

  Negyedórás gondolatébresztő a 3 órás előadásból

Emellett meg simán eltörpül az a tény, hogy zsírpárnáink szépen fogyogatnak a napok során. Ketten együtt 10-11 kg-mal leszünk kevesebbek a böjt végére.
Még az elején ezzel indítottam a blogot.
Hogy elegünk lett az extra méretű úszógumiból.
Az ágyon már alig fértünk el.
A lift kezdett derékban szűk lenni.
A kedvenc nadrágomat már csak langyos cipőkanállal tudtam felvenni.
A bakancsom fűzőit evőpálcikákkal is nehezen tudtam elérni.
Soroljam még?

Betelt a pohár.
Párommal együtt összesen vagy 13 kilót gyarapodtunk hájban.
Nézzük a jó oldalát!
A téli hidegben is kicsi a vesemedence gyulladás esélye.
Nem mintha ez lett volna a kitűzött célunk.
Az ok csak annyi, hogy az ünnepi asztalokat látogattuk október óta.
Családi ünnep, családi ünnep hátán.
Mindezt megfűszerezve, az év végi nagy mutatvánnyal, a Karácsonnyal.  Amikor is egy hét alatt több terüljasztalkámmal lehet találkozni, mint reklámmal az esti film közben.
Tudom, igen.
A böjt igazából nem arra való, hogy végre újra felvehesd a tíz éve kihízott fürdőrucidat, vagy az érettségi öltönyt, ami még azóta is egy ruhásszekrény végében siratja a boldog időket.
Mert a böjt nem fogyókúra. És a hawaii-iak hoponopono szava is lényegesen mást jelent.
Erős a sejtés bennem, hogy a szemed egy kecsesen ruganyos szökelléssel, ámde bosszantóan laza közönnyel ugrotta át az előző kijelentést.
Akkor vegyük át ezt még egyszer.
A böjt nem fogyókúra.
Nagyon figyellek.
Szép lassan kezded megérteni.
Ugyanis az így elvesztett kilók nagy része menthetetlenül visszalopakodik.
Kinél lassabban, kinél gyorsabban.
Ez törvényszerű, ha a böjtöt nem követi szemlélet- és életmódváltás
Akkor meg?

Mi a böjt, ha nem fogyókúra?

A böjt egy nagy lehetőség számodra, amelyet te adsz saját magadnak azzal, hogy tudatosan és szabadon elhatározod rá magad.
Elhatározod magad arra, hogy rendbe teszed mindazt, amit az elmúlt időkben a gondolataiddal, szavaiddal és tetteiddel okoztál a magad és mások számára.
Tedd mély hittel!

Tudd, hogy a tudatos és szabad elhatározásod révén olyan szellemi-lelki-testi gyógyító folyamatok indulnak el, amelyek ilyenfajta elhatározás nélkül nem lehetségesek.
Mindened tisztul közben és e folyamat lavinaszerű.
Ahogy a böjtöt megtöröd, ezek a gyógyító folyamatok hamarosan abbamaradnak.
De áldásos hatásukat sokáig érezheted.
Nem csak legbelül.
Hanem a külső világodban is jóindulatú események középpontjában találhatod magad. Mindennapi életed új, reményteli fordulatokkal lesz tele.
Hihetetlen, igaz? Pedig a kitartásod ide fog elvezetni téged. Amikor a megtisztuló gondolataid kezdik újjáteremteni az életedet.
Légy nyitott e változásokra!

A böjt egy nagy lehetőség.
Ha bölcsen élsz vele...

* * *

Ezt a dalt pedig azoknak küldöm ajándékul, akik szavaikkal teremtették a fenti írást: