4. A böjt személyes kódja

Negyedik nap.
Csütörtök este van már.
Szerelmem hajnali ölelésének emléke még most is szelíd hullámokat kelt bennem.
Minden rendben van. Kívül és belül.
A böjt ma nem állított komoly akadályokat elém. Az az érzésem van, hogy már nem is fog.
A zsírpárnák ma reggel is vesztésre állnak.
A sós lé minden ellenvetés nélkül nyargalt át a tervezett útvonalán.
Az e napra tervezett teendőimen minden gond nélkül jutottam túl.
Rendben megiszogattam a böjti italomat és az esti teám is fogyóban van már. Az éhség egész nap más tájakon járt.
A jó és kellemetlen érzések váltják ugyan még egymást. De délutánra már szinte teljesen elnyugodott ez a lüktetés. A feldolgozatlan emlékek ereje egyre csökken.
Előbb vagy utóbb, de gyógyulásnak indul az, amit arra ítélek. A belső világom új életre ébred, ahogy a böjt huncutságait is észrevehetően másképp élem meg.
Most talán azt is írhatnám, hogy ez egy eseménytelen nap volt számunkra. Már ami a böjtünket illető tapasztalásainkat illeti.
Köszönöm, hogy bekukkantottatok.
A mai bejegyzésemet érdekes fordulatok és poénszerű bemondások híján be is fejezem.

De… ennyire azért mégsem egyszerű.
Nem említettem meg valamit, amikor az előkészületekről írtam. 

Nem. Nem volt titok.
Csak ez egy blog. Először írok ilyesmit és akkor még nem sejtettem, hogy el akarom-e hagyni a felszínt, avagy sem.
Ám most pont erre készülök.
Nem is tudom, mi az oka.
Talán az, hogy napok óta nem láttam az ápolóimat?
Vagy az, hogy ma reggel nem vettem be a gyógyszeremet?
A poénkodást félretéve, nem tudom.
Azt viszont igen, hogy ezt a részét sem hagyhatom ki, ha a teljességre törekszem.

Ezen a helyen újfent figyelmeztetnem kell a kedves olvasót, hogy a türelmeddel játszom. Tovább is olvashatsz, de akkor hagyj fel azon reményeiddel, amelyek a könnyed olvasgatásra bírnak. Az alant fellelhető gondolathalom ugyanis nagymértékben alkalmas arra, hogy bizonyos idegállapotodban hirtelen tettekre ragadd magad. Egyébként meg minden saját felelősséget kizárok, amelyek e blog olvasásából bekövetkező közvetett és közvetlen károkból vezethetők vissza. Az ebben az ügyben történő minden további megkeresésre csak az ügyvédem jelenlétében vagyok hajlandó mélyen hallgatni. Én szóltam.

Uhh! Nem adod fel egykönnyen, ugye? Hiába is tépem a számat, koptatom a billentyűimet. Te akkor is tovább akarsz olvasni. Szerintem te egy kéthetes böjtöt is le tudnál nyomni. Simán, minden döccenő nélkül. Na, jó. Haladjunk, mert sok az anyag és mindjárt kicsöngetnek.

Mi ketten nem csak azt határoztuk el közösen, hogy böjtölni fogunk. Nem csak olyan részletkérdésekben állapodtunk meg, hogy milyen fajta legyen, mikor kezdjük, mikor fejezzük be, meg hogy hány nap legyen a levezetés.
Volt egy fontos kérdés, amiről eddig még nem szóltam.
Egy olyan mozzanat, amit véleményem szerint nem szabad kihagynia annak, aki böjtbe kezd.
Ez pedig az, hogy meg kellett határoznunk, milyen magasabb célért csináljuk végig ezt a tíz napot.Túl minden olyan nyereségen, amelyet a test esztétikailag és egészségügyileg nyerhet. 

Természetesen azokat a célokat is meghatároztuk, hogy hány kilóval szeretnénk könnyebbek lenni, és milyen egészségi állapotot akarunk elérni. 
De ezek többnyire a test által diktált igényekhez tartoznak.
Biológiailag automatikusan bekövetkeznek, amikor valaki önszántából elhagyja a táplálkozást. Könnyen belátható, hogy nem egy nagy kérés, ha csak ennyire szeretnénk jutni.
Ezzel szemben sokakat már csak ez a külvilág által támasztott elvárás motiválja manapság a böjtre. Szépnek, vonzónak és csinosnak lenni.
A mai világ nem túl elnéző a súlyfeleslegünkkel szemben.
Fogyókúrák, fogyókúrák hátán.
Nem volt menekvés.
A böjt is divatba jött, mint a fogyás és a testi egészség egyik eszköze.
Lelki és szellemi célokat viszont nagyon kevesen fogalmaznak meg a maguk számára. Fogalmuk sincs, hogy egy szellemi cél akkor is hatásos lehet, ha nem hisznek benne úgy, mint Teréz anya.
Pedig a böjt nagy esélyt adna arra, hogy ezeken a területeken is lépjünk előre egy-két lépést.
Viszont ez nagyon furán tud működni. Ha nincsen ilyen célod, nem nagyon tud megvalósulni semmi.
Érted ezt?
Ha léböjtölsz tíz napot, szinte biztos, hogy lejön 4-5 kiló rólad.
De, ha nem határozol meg egy épkézláb célt, amely az életed, önmagad jobbításáról szól, akkor a böjt által kapott többleterőkkel sem fogsz tudni kezdeni semmit.

Ez olyasmi, mintha bemennél a közeli boltba vásárolni és minden szükséges holmit összevásárolsz a hétvégére, amit a listádba beleírtál. 
A pénztáros felhívja a figyelmedet, hogy ma egy különleges akció keretében, az ebben a szent időpontban betérő vásárlók 20 ezer forintig ingyen vásárolhatnak. A te kosaradban viszont csak 10 ezer forintnyi értékű áru gyűlt össze.
Te megköszönöd a bolti alkalmazott kedvességét. Ám nem élsz a felkínált lehetőséggel, mert még soha sem hallottál ilyesmiről.
Egyébként sem hiszel abban, hogy a mai világban létezne ilyen őrült kedvezmény.
A boltban hagyod azt, amit el is hozhattál volna.
Anélkül, hogy a saját pénzedből költöttél volna.
Jól sejtem, ugye, hogy te nem szeretnéd elpazarolni ezeket az "ingyenbe" kapott plusz erőket?

A mi szellemi célunk azzal a régi megfigyeléssel függ össze, amely arra mutat, hogy az ember képes hatással lenni a gondolataival a világra.
Mélyen hisszük, hogy mi ketten nem találkoztunk volna, ha nem így hinnénk és e hitünk nem oldódott volna bele a mindennapi gondolkodásunkba. Ez a fajta közös világszemléletünk és hozzáállásunk az élethez az, amely megteremti az általunk eltervezett közös világunk felépítéséhez az erőt.
Ebben a tíznapos böjtben is ezt az irányt fogalmaztuk meg. Csak egy újabb nézőpontból szerettünk volna rátekinteni. Azt szeretnénk, ha a világ és a magunk működésében további összefüggéseket érthetnénk meg. Ha megérted azt, hogy bennünket ez nemcsak, hogy motivál, de lázba is hoz, akkor azt is megérted, hogy milyen viszonyban vagyunk a hitünkkel.
Emlékszel mit írtam a „1. Minden kezdet nehéz” bejegyzésemben a böjt során visszanyert erőkről? Hiszem, hogy ezek a böjt során megjelenő többleterők azok, amelyek segítenek a magasabb céljaink elérésében.
Hiszem, hogy neked is segítenek.
Segítenek, ha vannak.
Ha nincsenek, akkor csak a szél fúj.

Mondok egy aprócska, de az életünkben oly sokszor megjelenő és jellemző példát, hogy megértsd. Már meghatároztuk magunknak azt a célunkat, miszerint tovább szeretnénk fejlődni abban, hogy jól teremtsük a világunkat. Többek között azáltal, hogy még jobban meg szeretnénk érteni, hogy miként is működnek a dolgok ezzel a teremtés bigyóval.
Ezt követően egy kedves ismerősünk elküldött nekünk pár linket, amelyek egy pár évvel ezelőtti előadás videóira mutattak.
Ismerősünknek fogalma sem volt, hogy mi mit tervezünk. Mi lesz a szellemi célunk.
Ám mégis úgy alakult, hogy az előadás témája egybeesett a mi böjttel kapcsolatos szándékainkkal.
Mi több. Most már tudom, hogy ez az az újabb nézőpont, ami hiányzott a megértéshez vezető utunkon.
Véleményünk szerint, ez az előadás kifejezetten abból az irányból közelítette meg a témát, amire nekünk szükségünk volt, hogy tényleg tovább tudjunk lépni. Ahogy haladtunk a videó anyaggal, ez napról-napra észrevehető volt a témára irányuló beszélgetéseinkben.

Érezhető volt, ahogy új kapuk nyílnak bennünk a megértésre.

A böjt 5. napja: Gáz van! >
< Blogindító: Előkészületek