Hogyan keverjünk egy tuti böjtitalt?

Úgy döntöttünk, hogy már vasárnap este elkészítjük a hétfői szörp adagunkat.
A másnap reggeli munkába indulás előtti idő kissé szűkösnek tűnt.
Ki tudja?
Talán előállhat valami vészhelyzet… nem folyik a víz a csapból… a jégcsákánnyal sem tudom kibontani a Neera rágyógyult kupakját… vagy mit tudom én, valami közbejön.
Na, ugye!? Ha ennyi marhaságot hordok össze tíz másodperc alatt, akkor biztos megérett már az idő a méregtelenítésre. 

Akkor irány a konyha!
Mindketten a böjti szörp prototípusának előállítására hegyezzük magunkat.
A szűkös helyiség azon nyomban megtelik velünk, és sutyiban egy titkos alkímiai műhellyé válik.
Visszafojtott lélegzettel figyeljük, ahogy kezeim alatt megszületik az éltető elixír.
Tégelyek, lombikok és egyéb rafinált üvegcsék híján, kiválasztom a legmegfelelőbb edényzetet és egyebeket a varázsital elkészítéséhez.
Lombik helyett két db 2 l-es PET palackot használok majd a Nagy Mű tárolására.
Figyelitek? Itt a finoman cizellált gondolkodásmódunkra hívnám fel a figyelmeteket.
Méregtelenítünk és közben a 20. század nagy találmányában, a "csöppet sem" mérgező PET (polietilén-tereftalát) butykosban tároljuk azt a csodás matériát, amellyel a méregtelenítési folyamatot kívánjuk támogatni.
Ej, már! Már megint azok a negatív hullámok. A homeopátia talán nem a „hasonlót a hasonlóval gyógyítani” elvén alapul?

Egyébként meg a (polietilén-tereftalát) hatását jól mutatja, ahogyan az, egy fehér egereken végzett tudományos kísérlet során a teljes kontrollállomány pusztulását okozta. Az történt ugyanis, hogy a kísérleti jegyzőkönyvet, amelyen egy emberi mulasztás miatt, zárójel nélkül szerepelt a kérdéses vegyület neve, éjszakára bent felejtették a szerencsétlen állatok tárolóhelyén. Reggelre minden egér az örök kukoricaföldekre költözött át.
Ezért kérek minden jó érzésű olvasót, hogy a fent említett veszélyes vegyi anyag nevét minden esetben zárójelben írjátok le. Így kevésbé mérgező.
Ugorgyunk.

Közben sebtében átfutom az alapanyagok listáját:

• 1,5 dl Neera szirup
• 1,5 dl citromlé (valódi citromból)
• 1 késhegynyi cayenne-i bors (mokkáskanálnyi)
• 1,7 l víz

Azért az könnyen belátható, hogy különleges eszköztárra nem lesz szükségünk a böjtital elkészítéséhez. Mérőedény gyanánt kerítettem egy helyre kávéscsészét, ami teleöntve, pont a másfél deci felét adja ki. A gyors méréssel sem lesz tehát gond, hogy hamar elkészüljön a napi adagunk. Viszont azt már az elején nyugtázom, hogy az elektromos citrusprés kifejezetten jó szolgálatot fog tenni a kúra során, a kézi citromfacsaró helyett. Ezzel még a szuszt is ki tudom nyomni a citromokból. Tényleg nem sok nedvesség marad így bennük. Két nagyobb citromból lesz másfél deci lé.

Eszközök a napi Neera böjtital elkészítéséhez:

• 2 l-es jól zárható palack
• citrusprés (kézi vagy elektromos)
• tölcsér
• kés vagy mokkáskanál (a cayenne-i borshoz)
• egy mérőpohár
• esetleg még: egy műanyag szűrő (a citromlé rostjainak kiszűréséhez)

Mielőtt nekifognék a Neera fémdoboz felbontásának, felvont szemöldökkel fürkészem a színes csomagolást. Valami ilyesmi külcsín illet meg egy olyan terméket, amit 10 ezer Ft feletti áron mérnek. Ám láttam már ennél kreatívabb, kifejezőbb és olcsóbb megoldásokat is.

Még a múlt héten utána olvastam, hogy miért is kell ilyen mélyen a zsebünkbe nyúlni, ha az északi mitikus tájak és a déli egzotikus vidékek édes nedűinek eme nemes keverékével kívánjuk életfolyamatainkat takaréklángon tartani, még hozzá tíz hosszú napon keresztül. Amit megtudtam a leírásból, hogy a Neera szirup ásványi anyag tartalma gazdag és kiegyensúlyozott, mivel a legmegfelelőbb arányban válogatták hozzá a nem mindennapi komponenseket. A tarka badellácska 65%-ban juharszirupot, 35%-ban válogatott pálmafajták különleges eljárásokkal kinyert szirupjait tartalmazza. A juharszirup a sötét, a legkevésbé finomított, így ásványi anyagokban leggazdagabb fajtából való. Míg a pálmaszirup jó néhány délkelet-ázsiai pálmafaj, így a kókusz-, az Arenga-, a Kitul-, a Nipah- és a Palmyra pálma különleges módon előállított nedveit ötvözi. Hiszen a pálmák ezen értékes leveit úgy nyerik ki, hogy a még virágzásban lévő hajtásokat nap, mint nap visszametszik egy leheletnyit. A fák legértékesebb eszenciáit csapolják meg ezzel a fáradságos és minden bizonnyal költséges eljárással. A kinyert pálmanedűt még nyílt tűzön melegítik, hogy sziruppá sűrűsödjön és megelőzzék az erjedési folyamatokat.

A doboz felbontása után érdekes, kávéra is emlékeztető - de számunkra, Kárpát-medencei őslakók számára meghatározhatatlan - illat csapja meg az orromat. Az ízéről már olvastam egy fórumban. Néhányan arról számoltak be, hogy az émelyítő és kellemetlen aromája miatt dobták be a törölközőt. Ezzel az infóval a tudatomban, talán kissé óvatosan nyalom le az első kicsurranó sötétbarna cseppeket a doboz széléről.
De, ez egyáltalán nem rossz.
Telt, kissé karamellás, enyhén mézes íz hatású, édes nektár simogatja az ízlelőbimbóimat.
Ez csúszni fog nekem. 
A citrom tovább turbózza, míg a cayenne-i bors pikáns aromával toldja meg a sejtelmes arkánum hatását. Spéci limonádé lett belőle. 

Nem lesz vele gond.

Úgy negyedórába tellett az alkímiai transzmutáció.
Mosogatással együtt.
Büszkén fordulok kedvesem felé, aki mosolyogva, igézően néz rám a szép szemeivel.
Ez a nézés más szituációban sokat ígérő is lehetne.
De itt és most gondolkodóba ejt.
- Most mi van? - kérdem gyanakvó pillantással, de nem szól, tovább mosolyog.
Ebben a pillanatban megvilágosodom.Tudooom máár!
- Minden reggel az én feladatom lesz megcsinálni az italt, ugye?
Kuncogva bólogat.
Én meg belül teszem ugyanezt.
Tudtam előre. A konyha, az együttélésünk óta az én birodalmam.

A böjt első napja: Minden kezdet nehéz >

< Blogindító: Előkészületek