8. Szavaiddal is teremtesz

(Hálás köszönetem azoknak, akik néhány jó szavukkal megteremtették az alábbi poszt hangulatát)

Hetedik nap.
A hétfőknek azért van egy-két kibírhatatlan szokásuk.
Az egyik, hogy a vasárnapok csodás hangulatát olyan rajtaütésszerűen temetik be azzal a jól ismert és alattomos rosszkedvvel, mint törpelavina a pisiszünetet tartó hómunkásokat.
Pedig ez is egy különösen szép vasárnap volt.
Békésen telt és boldog szeretetben.
Egymáshoz bújós, ölelős szerelemben.
Mintha csak egész héten erre az egy nagyszerű, hosszan kitartott pillanatra vártunk volna.
A szomorúságnak annyi esélye volt nálunk, mint kempingágy-matrac huzatnak a Tornádó völgyben.
Fázni, azért még fáztunk olykor.
Amikor kimásztunk a takaró alól.
Jól jött volna egy kis fókazsír.
Azt nem tudom, mi módon állította volna meg a böjti vacogásunkat, de legalább ezt a szót is beépítettem a mondanivalómba.

Számon tartja egyáltalán valaki, hogy hány általatok küldött szót kalapáltam be eddig ebbe a posztomba? Számon tartod, hogy a szavaiddal hatással voltál?

A hétkezdés egy másik hülye szokását még a régi életemben figyeltem meg.
Ha nem voltam résen, egy pillanat alatt rám tudta önteni az elmúlt hétköznapok összegyűlt ganéját.
És toltam a nagy halom szart, mint egy kis galacsinhajtó bogár.
Ráadásul hátrafelé.
Hálás vagyok a sorsomnak, hogy már nem ilyen szemmel tekintek az életemre.

Tehát hétfő. Van benne sok jó is.
Elkezdődött a visszaszámlálás. Szerdán megtörjük a böjtünket.
Na, nem mintha kopogna a szemünk az éhségtől. Már túl vagyunk az első napokon, amikor minden guszta kajaillatra csak úgy folyt a nyálunk.
Túlestünk már azon a holtponton.
A testünk ráállt a böjtre. Az úszógumik szemmel láthatóan leapadtak a szabadon választott éhkopp hatására. Kedvesem szerint sem vagyok már az a hasas pasas.
Ha még nem böjtöltél, talán nehezen tudod elképzelni, hogy jottányit sem hasonlítunk egy középkori kerékbetörés szerencsétlen áldozatára. Akit a procedúra vége felé örömmel értesítenek, hogy a kegyelmi kérvényét elfogadták.
- Szedje össze magát, és keveredjen haza! - szól a segítőkész hóhér, joviális mosollyal a képén.

Nem várjuk megváltásként a böjttörés napját.
Egyikőnk sem eszi degeszre magát. Persze.
Naná, hogy el tudom képzelni, milyen mennyeinek fogjuk érezni a zöldségleves pürésített falatkáit.
Ám most még más örömöket tapasztalunk.
Az Isteni mátrix nyelve videókkal lassan és biztosan végezni fogunk.
Jókat beszélgetünk közben is, és utána is.
Gregg Braden előadása tényleg gondolatébresztő.
Közösen kimondott gondolataink segítségével olyan újfajta megközelítések birtokába jutunk, amelyek azelőtt elképzelhetetlenek voltak.
Büszke vagyok a páromra.
Értő társamra leltem benne.

  Negyedórás gondolatébresztő a 3 órás előadásból

Emellett meg simán eltörpül az a tény, hogy zsírpárnáink szépen fogyogatnak a napok során. Ketten együtt 10-11 kg-mal leszünk kevesebbek a böjt végére.
Még az elején ezzel indítottam a blogot.
Hogy elegünk lett az extra méretű úszógumiból.
Az ágyon már alig fértünk el.
A lift kezdett derékban szűk lenni.
A kedvenc nadrágomat már csak langyos cipőkanállal tudtam felvenni.
A bakancsom fűzőit evőpálcikákkal is nehezen tudtam elérni.
Soroljam még?

Betelt a pohár.
Párommal együtt összesen vagy 13 kilót gyarapodtunk hájban.
Nézzük a jó oldalát!
A téli hidegben is kicsi a vesemedence gyulladás esélye.
Nem mintha ez lett volna a kitűzött célunk.
Az ok csak annyi, hogy az ünnepi asztalokat látogattuk október óta.
Családi ünnep, családi ünnep hátán.
Mindezt megfűszerezve, az év végi nagy mutatvánnyal, a Karácsonnyal.  Amikor is egy hét alatt több terüljasztalkámmal lehet találkozni, mint reklámmal az esti film közben.
Tudom, igen.
A böjt igazából nem arra való, hogy végre újra felvehesd a tíz éve kihízott fürdőrucidat, vagy az érettségi öltönyt, ami még azóta is egy ruhásszekrény végében siratja a boldog időket.
Mert a böjt nem fogyókúra. És a hawaii-iak hoponopono szava is lényegesen mást jelent.
Erős a sejtés bennem, hogy a szemed egy kecsesen ruganyos szökelléssel, ámde bosszantóan laza közönnyel ugrotta át az előző kijelentést.
Akkor vegyük át ezt még egyszer.
A böjt nem fogyókúra.
Nagyon figyellek.
Szép lassan kezded megérteni.
Ugyanis az így elvesztett kilók nagy része menthetetlenül visszalopakodik.
Kinél lassabban, kinél gyorsabban.
Ez törvényszerű, ha a böjtöt nem követi szemlélet- és életmódváltás
Akkor meg?

Mi a böjt, ha nem fogyókúra?

A böjt egy nagy lehetőség számodra, amelyet te adsz saját magadnak azzal, hogy tudatosan és szabadon elhatározod rá magad.
Elhatározod magad arra, hogy rendbe teszed mindazt, amit az elmúlt időkben a gondolataiddal, szavaiddal és tetteiddel okoztál a magad és mások számára.
Tedd mély hittel!

Tudd, hogy a tudatos és szabad elhatározásod révén olyan szellemi-lelki-testi gyógyító folyamatok indulnak el, amelyek ilyenfajta elhatározás nélkül nem lehetségesek.
Mindened tisztul közben és e folyamat lavinaszerű.
Ahogy a böjtöt megtöröd, ezek a gyógyító folyamatok hamarosan abbamaradnak.
De áldásos hatásukat sokáig érezheted.
Nem csak legbelül.
Hanem a külső világodban is jóindulatú események középpontjában találhatod magad. Mindennapi életed új, reményteli fordulatokkal lesz tele.
Hihetetlen, igaz? Pedig a kitartásod ide fog elvezetni téged. Amikor a megtisztuló gondolataid kezdik újjáteremteni az életedet.
Légy nyitott e változásokra!

A böjt egy nagy lehetőség.
Ha bölcsen élsz vele...

* * *

Ezt a dalt pedig azoknak küldöm ajándékul, akik szavaikkal teremtették a fenti írást:

7. Akarsz világot teremteni? (off téma)

Hihetetlen erőbedobással dolgozom a legújabb epizódon.
Eddig mintegy 23 szót írtam le és már csak olyan 377 van hátra, hogy készen legyek.

Láthatod! 
Rajtam nem múlik semmi.

...ööö... azaz... 

...hát...

...nos... az a helyzet, 

...hogy van néhány bibi azzal a 377 szóval...

...mert...

...még nem találtam ki őket.

Figyu!

Asszem megszorultam.
A segítségedet kérem most.
Arra kérlek, küldj nekem pár jó szót! 
Ne is mondd!
Sejtem, hogy mennyire elfoglalt vagy.
Most is.
Nem tudsz segíteni, mert éppen ezeket a sorokat olvasod.

Vagy még fogalmad sincs arról, hogy van ez a blog.
De az is lehet, hogy momentán a mai napon te sem vagy túl jól elengedve a jó szavakban.
Pedig te szívesen kisegítenél.
Ugye!? 

Nem emlékszel mégis egy-két jó szóra?
Hálásan meg fogom köszönni.
Ha meg fel is használom a szavaidat, akkor kapsz tőlem valamit.
Hogy mit?
Azt most még nem árulom el!
De bizti, hogy kapni fogsz valamit.

Mire gondolok pontosan?
Nem olyan poénos megmozdulásokra, hogy "jó szó", meg "írj!". Hanem olyan szavakra, amelyek ihletet adnak a következő vagy az azutáni bejegyzések megírásához. Ha tényleg jó szót küldesz, akkor beleszövöm a mondanivalómba.

Kerüljük el a félreértéseket!.
Nem témát kell ajánlanod.
Az van nekem is.
Persze javasolhatsz.
Majd meglátom.
Lehet, hogy még az is belefér.
A lényeg, hogy a te szavaidat is felhasználom a témám megírásához.

Ez neked miért is jó?

Ez neked nem jó.
Hanem szuper!
Egyenesen csúcs szuper!
Vágod, mekkora lehetőség?
Újra elmondhatod magadról, hogy teremtettél!
Végre láthatóvá válik számodra, hogy hatással vagy!
Megtudhatod, hogy milyen résztvevőnek lenni ebben a világban.
Amelyben nem is nagyon sejtetted, hogy a kis tettek is NAGY TETTeknek számítanak.

Akarsz világot teremteni? 

Ha mégsem...
Mert biztos vagyok benne, hogy 100 okot is fel tudsz sorolni, miért is ne küldj pár jó szót.
Szóval, ha mégsem áll szándékodban, attól én még küldök neked valamit.
Hallgass meg egy régi szép nótát! 
Ez az egyik kedvencem.
Már vagy 25 éve. És nem tudom megunni.
Ha meghallgatod, ne azzal foglalkozz, hogy tetszik-e ez a zene, vagy sem!
Talán rábukkansz benne valami olyasmire, amit eddig elveszettnek hittél.

Ha így lenne, akkor nem is vagy annyira elveszve.

Ezt a bejegyzést a további durcás kommentek tényszerű eszközölésének sajátos elkerülési stratégiájának folytán hoztam létre. Kérem az előző posztomban durcáskodó Sanya nevű olvasómat, hogy békéljen meg a lelkében ezzel a pici szösszenettel. Lesz még folytatása a blognak.

(off vége)

A böjt 7. napja: Szavaiddal is teremtesz >

< Blogindító: Előkészületek

6. Vegamániás bándzsi dzsámping

Hatodik nap.
Végre!
Újra hétvége van.
Egyike azoknak az állandóan ismétlődő dolgoknak, amit soha sem tudok megunni.
És túl vagyunk a böjt felén.
Lassan már egy hete lesz, hogy elkezdtük.
Innen már nem fordulunk vissza.
Erről eszembe jutott a Balaton-átúszás.
Úszás közben bőven van idő elmélkedni.
Túl a felén, monoton rigmusok és mantrák között jön néha egy-egy disszonáns gondolat. „Hát hülye vagyok én, hogy ezt csinálom?”, „Nem kéne abbahagynom, ezt az idióta pancsikálást?” De csak annyit kell válaszolnom: „A felén már túljutottam, hülye lennék visszafordulni!”

Különben is. Egyre energikusabbnak érezzük magunkat.
Írtunk egy hosszú listát hétvégére, hogy miket szeretnénk elvégezni a két nap alatt.
Szombat estére szinte mindennel végeztünk.
Annak ellenére, hogy a testünk viszont folyamatosan fázik.
Nyakig be vagyunk öltözve. A végtagjaink persze erről mit sem tudnak.
Mégis nagyon rendben vagyunk.
Hét eleji fejfájás - régi emlék.
Fáradtság - egy jó alvás mindent megold.
Éhség - meg sem nyikkanunk.
Drága párom néha bemond egy-egy ígéretesebbnek hangzó kajanevet.
A szemem se rebben.
A bendőm ugyan nyüszítve pitizni kezd, de kíméletlenül csendre intem.
A pavlovi reflex által felkorbácsolt emésztőnedvek Neera szörppel könnyen jobb belátásra bírhatók.

Á, igen. A Neera. Már el akartam mondani neked, hogy a szörpöt nem bírtuk még megelégelni.
Azt gondoltam még az elején, hogy tíz napon keresztül csak ezt a löttyöt inni, az egy zsák dögunalom lesz.
El kell ismernem, kellemesen tévedtem.
A böjti limonádé még most is frissít, és nagyszerűen el tudja verni az éhségemet.
Kedvesemmel megfigyeltük, hogy hidegen sokkal jobb inni, mint szobahőmérsékleten.
Férfiasan megvallom azt is, hogy egy picikét csalok az adagolással. A saját szörpömet tripla adag cayenne-i borssal szoktam megküldeni. Az az érzésem, hogy ez az enyhén csípős koktél még a déli sarkon is megmentene a fagyhaláltól.
Bundabugyi nélkül is.
Kár, hogy melegen nem kellemes.
Mert akkor még a kezeimet is felolvasztaná.

A hétvége felé olvastam pár cikket a neten böjtölésről, a léböjtről, meg mindenféle jó tanácsot arról, hogyan ne csináld. Találtam néhány olyan oldalt is, ahol óva intették a leendő meggondolatlanokat, attól, hogy belevágjanak.
Mert az roppant veszélyes.
Visszafordíthatatlan károkat okozhatunk magunknak.
Azt nem tudtam meg, hogy milyen konkrét folyamatok indulnak be.
Csak azt, hogy nagyon ártalmasak.
Ez utóbbiakat olyanok írták, akik még nem böjtöltek, de olvastak már valamit a böjtölés veszélyeiről, amelyeket böjti tapasztalatokkal nem rendelkező írók írtak.
Uhh!
 
Úgy saccolom, kb.114-szer veszélyesebb, ha nap, mint nap telezabálva fekszel le aludni. Egy csepp szusszanást sem hagyva az emésztőrendszerednek.
Nem mondom, el tudom képzelni, hogy lehet rosszul is csinálni a böjtölést.
Voltam már úgy, hogy egy tíz napra tervezett böjtöt a kilencediken kellett abbahagynom.
Mert egyszer hibáztam.
Mert nem figyeltem magamra.
Mert nem ittam elegendő folyadékot.
Ez pedig csak egy marha nagy tanulság, hogyan nem szabad böjtölni.
Hiába készültem fel a saját böjtömre akkor, a hatodik naptól valahogy nem tudtam meginni azt a folyadékmennyiséget, amit elterveztem.
Van benne veszély. Belátom. De, hogy a böjt, az agyatlan őrültek extrém sportja lenne, vagy vegamániás bándzsi dzsámping, na, az tényleg marhaság.

Szerintem sokan nem tudják, hogy már az is böjtnek számít, ha kihagyunk egy étkezést.
Az Előkészületeknél már írtam, hogy amikor katona voltam, többször is megcsináltam ezt, mert olyan szarul főztek a konyhán. Az nem azért nem volt igazi böjt, mert rövid ideig tartott, hanem azért, mert a szándék nem kifejezetten a böjtre irányult.

Játszunk el egy kicsit a gondolattal!
Tegyük fel, egyik este nem vacsorázol.
Meg tudod csinálni?
Igen.
Bele fogsz halni?
Talán. De nem abba.
Visszafordíthatatlan károsodásokat fogsz elszenvedni?
Ha meghalsz, akkor nagyon. De az nem a vacsi kihagyása miatt lesz.

Számoljunk!
Oké, csak én.
Mondjuk, hétfőn elmész ebédelni a kollégákkal.
Megeszed a szokásos fejadagodat (mondom szokásos: nem csalsz, nem tankolod degeszre magad!), és valamikor egy óra körül végzel a kajával. Amikor a munkából hazatérsz, egyszerűen kihagyod az esti étkezést.
Hogy, miért tennél ilyet?
Amikor a párod olyan jóízűen tolja az arcába a vasárnapi ebédről maradt emberes falatkákat?
Te mondd meg!
Most úgy veszem, hogy alig húsz perc gondolkodási időn belül felderengett benned, hogy mi a legjobb indokod erre a borzasztó elfajulásra. Három piros pont jár az üzenődbe, ha nem a netről puskáztad.
Lehetséges, hogy vibráló gyomorral térsz nyugovóra.
De ez, hidd el nekem, csak a megszokás démona.
Tojni a fejére!
A könnyű reggelidet pedig nem otthon, hanem a munkahelyeden, úgy 9 óra táján kezded el.
Ennyi. Tudod mi ebben az érdekes?
20 órát böjtöltél egyfolytában!
Gratulálok.
Ha tényleg meg tudod csinálni.
Van még mit finomítani ezen, de bátran hívhatod böjtnek.
Ha nem vagy egy reggelizős típus, akkor még várhatsz ebédig.
És máris benne voltál az egynapos böjtben.
Szerintem erre minden héten képes vagy.
Még valamit.
Próbáld megállni, hogy ebédnél jól bekajálj!
Válassz valami zöldséges levest, vagy főzeléket!
Azzal elleszel vacsoráig.

Egyébként meg… a testednek, az emésztőrendszerednek adtál egy jókora pihenőidőt.
Plusz erőket kapott a tested arra, hogy tatarozzon benned egy-két elbaltázott dolgot.
Amit pont azzal okoztál neki, hogy egy nagy halom szemetet lapátoltál magadba az évek során.

Szerinted sincs értelme böjtölni?

Következő bejegyzés: Akarsz világot teremteni? >

< Blogindító: Előkészületek

5. Gáz van!

Az ötödik nap.
Péntek hajnal.

Kedvesemet nézem, ahogy édesdeden alussza a kora hajnali álmát. Erősen remélem, hogy az én álmomat is alussza. Mert megint kipattantak a szemeim. Akár a böjtre is foghatnám, hogy „a böjt az ilyen és biza' könnyen megvan, hogy keveseket alszunk ilyen böjtös időszakban”. Meg ilyen sületlenségeket.

De akkor a párom miért bír ilyen angyali módon szunyálni akár kilenc órát is egyfolytában?

Ő is böjtöl, nemde? Akkor?

Óvatosan megsimogatom az arcát, hogy ne ébresszem fel.

Tudtam, hogy ez beválik. Már is jobb a kedvem.

Résnyire nyílik a szeme, és kedves mosolyt küld felém. Nem bántja a dolog, hamar visszaalszik.

- Megint nem tudsz aludni? - kérdi együtt érzőn és kedvesen megsimogatja a kezemet, mely az elébb még őt simította.

Tényleg gyakran megébredek éjszakánként. Most viszont a böjt alatt, azzal kell szembenéznem, hogy nem mindig tudok visszaaludni.

Mondhatnám, hogy nem működünk egyformán. Pont az lenne az érdekes, ha mindenki, minden helyzetben ugyanúgy reagálna a böjtre.

Bár eddig ez bejött. Hasonlóan működünk ebben is.

Néhány órával ezelőtt is felébredtem pár percre.

Akkor különleges koncert ütötte meg füleimet. Ismerős volt valahonnan.

Bálnahang lesz ez!

A hosszúszárnyú bálnáknak van ez a sejtelmes-bánatos énekük. A magas hajlításoktól a mély zörgésekig minden hangot tudnak produkálni.

De itt egy csepp tenger sincs a környéken.

Bálna pedig... nem, az sem az... Tehát az se nincsen.

Hopp! Újra egy tompa morgásra leszek figyelmes a közvetlen közelemből. Majd jönnek a magas hajlítások. Felvont szemöldökkel fülelek.

Elképesztő!

Ezek a hangok kettőnk bélésének mélyéről törnek elő. Egyszerre, szinte ütemre szól a hasi duett. Most azt mondanám, hogy szívszaggatóan. De az képzavar lenne. Így be kell érjem azzal, hogy szimplán hangzavarnak nevezem.

A léböjt sokadik csodája.

Ha teljes böjt lenne, akkor ez nem nagyon történhetne meg. Én legalábbis nem tapasztaltam ilyet akkor. A beleink még most is működnek. Azt a kevés rost, amit a levekkel beviszünk, még most is működésben tartja a belsőségeinket. De annyira kevés ez a mennyiség, hogy nem tudja teljesen kitölteni azt.

Szóval levegőt visz magával.

Innen hát a bioszimfónia.

Szférák zenéje a perisztaltikus Univerzumból.

Érdekesség, hogy fekvő állapotunkban sokkal improvizatívabb futamokkal képes elkápráztatni minket. A nappali tevésvevés közepette pedig beleszürkül a nagy háttérzajba.

Vagy a figyelmünket vonja el másvalami.

De egy böjt valójában nem a testi változások megélésére korlátozódik. Nem kellene, hogy így legyen.

 A hosszúszárnyú bálna éneke

Máskor hajlamos lennék elmenni egy-két dolog mellett. Azt mondani, hogy figyelmet sem érdemelnek.

Azonban, most valahogy másként van.

Most minden nap minden perce a böjtről és az általunk megfigyelt új varázslatokról szól. Ha böjtöltél már, sejtheted miről beszélek.

Azokról a dolgokról, történésekről, amelyek eddig is körülvettek bennünket. Vagy az életünk olyan apró részleteiről, amelyekkel mi magunk vettük körül magunkat.

Csak eddig nem volt erőnk ahhoz, hogy észrevegyük őket. Nem volt elég hitünk, hogy rájuk csodálkozzunk.

Pedig ott vannak és arra várnak, hogy a figyelmünk erőt adjon nekik, új életre keltve őket. Ugyanúgy ott vannak, mint a bennünket körülvevő levegő. Azt is csak akkor vesszük észre, ha már fogyóban van.

Elhiszed, hogy most is csodás történések között vagy?

Csak a figyelmed nem kap elegendő erőt, hogy felfedezd őket.

Csak a hited nem kap elég muníciót tőled, hogy résztvevőként e csodás világ közepére léphess.

Vagy szerinted ez az egész csak hülyeség?

Akkor is van hited.

Abban hiszel, hogy nincs.

Pedig ez is a böjt ajándéka lenne.

Pontosan idevág, hogy ma este megint a tegnap már említett videókat néztük a Youtube-on.
Kiváló előadás, kiváló előadóval.  
Erről szól az egész. Sajnálom, hogy még nincs lefordítva a teljes anyag.
A több mint 3 órás előadásból úgy 2 óra van fent magyar felirattal.
A fordító minden hónapban felrak egy-két negyedórás részletet. 
Tehát legalább 5 még hátra van belőle.
Megosztom veletek, hátha beugrik belőle valami.

Hogy nem csak az van itt, amit a szemeddel látsz.

Gregg Braden: Az isteni mátrix nyelve

A magyar felirat a videó alatt a jobb oldali
piktogramok egyikére kattintással jön elő.

A böjt 6. napja: Vegamániás bándzsi dzsámping >

< Blogindító: Előkészületek

4. A böjt személyes kódja

Negyedik nap.
Csütörtök este van már.
Szerelmem hajnali ölelésének emléke még most is szelíd hullámokat kelt bennem.
Minden rendben van. Kívül és belül.
A böjt ma nem állított komoly akadályokat elém. Az az érzésem van, hogy már nem is fog.
A zsírpárnák ma reggel is vesztésre állnak.
A sós lé minden ellenvetés nélkül nyargalt át a tervezett útvonalán.
Az e napra tervezett teendőimen minden gond nélkül jutottam túl.
Rendben megiszogattam a böjti italomat és az esti teám is fogyóban van már. Az éhség egész nap más tájakon járt.
A jó és kellemetlen érzések váltják ugyan még egymást. De délutánra már szinte teljesen elnyugodott ez a lüktetés. A feldolgozatlan emlékek ereje egyre csökken.
Előbb vagy utóbb, de gyógyulásnak indul az, amit arra ítélek. A belső világom új életre ébred, ahogy a böjt huncutságait is észrevehetően másképp élem meg.
Most talán azt is írhatnám, hogy ez egy eseménytelen nap volt számunkra. Már ami a böjtünket illető tapasztalásainkat illeti.
Köszönöm, hogy bekukkantottatok.
A mai bejegyzésemet érdekes fordulatok és poénszerű bemondások híján be is fejezem.

De… ennyire azért mégsem egyszerű.
Nem említettem meg valamit, amikor az előkészületekről írtam. 

Nem. Nem volt titok.
Csak ez egy blog. Először írok ilyesmit és akkor még nem sejtettem, hogy el akarom-e hagyni a felszínt, avagy sem.
Ám most pont erre készülök.
Nem is tudom, mi az oka.
Talán az, hogy napok óta nem láttam az ápolóimat?
Vagy az, hogy ma reggel nem vettem be a gyógyszeremet?
A poénkodást félretéve, nem tudom.
Azt viszont igen, hogy ezt a részét sem hagyhatom ki, ha a teljességre törekszem.

Ezen a helyen újfent figyelmeztetnem kell a kedves olvasót, hogy a türelmeddel játszom. Tovább is olvashatsz, de akkor hagyj fel azon reményeiddel, amelyek a könnyed olvasgatásra bírnak. Az alant fellelhető gondolathalom ugyanis nagymértékben alkalmas arra, hogy bizonyos idegállapotodban hirtelen tettekre ragadd magad. Egyébként meg minden saját felelősséget kizárok, amelyek e blog olvasásából bekövetkező közvetett és közvetlen károkból vezethetők vissza. Az ebben az ügyben történő minden további megkeresésre csak az ügyvédem jelenlétében vagyok hajlandó mélyen hallgatni. Én szóltam.

Uhh! Nem adod fel egykönnyen, ugye? Hiába is tépem a számat, koptatom a billentyűimet. Te akkor is tovább akarsz olvasni. Szerintem te egy kéthetes böjtöt is le tudnál nyomni. Simán, minden döccenő nélkül. Na, jó. Haladjunk, mert sok az anyag és mindjárt kicsöngetnek.

Mi ketten nem csak azt határoztuk el közösen, hogy böjtölni fogunk. Nem csak olyan részletkérdésekben állapodtunk meg, hogy milyen fajta legyen, mikor kezdjük, mikor fejezzük be, meg hogy hány nap legyen a levezetés.
Volt egy fontos kérdés, amiről eddig még nem szóltam.
Egy olyan mozzanat, amit véleményem szerint nem szabad kihagynia annak, aki böjtbe kezd.
Ez pedig az, hogy meg kellett határoznunk, milyen magasabb célért csináljuk végig ezt a tíz napot.Túl minden olyan nyereségen, amelyet a test esztétikailag és egészségügyileg nyerhet. 

Természetesen azokat a célokat is meghatároztuk, hogy hány kilóval szeretnénk könnyebbek lenni, és milyen egészségi állapotot akarunk elérni. 
De ezek többnyire a test által diktált igényekhez tartoznak.
Biológiailag automatikusan bekövetkeznek, amikor valaki önszántából elhagyja a táplálkozást. Könnyen belátható, hogy nem egy nagy kérés, ha csak ennyire szeretnénk jutni.
Ezzel szemben sokakat már csak ez a külvilág által támasztott elvárás motiválja manapság a böjtre. Szépnek, vonzónak és csinosnak lenni.
A mai világ nem túl elnéző a súlyfeleslegünkkel szemben.
Fogyókúrák, fogyókúrák hátán.
Nem volt menekvés.
A böjt is divatba jött, mint a fogyás és a testi egészség egyik eszköze.
Lelki és szellemi célokat viszont nagyon kevesen fogalmaznak meg a maguk számára. Fogalmuk sincs, hogy egy szellemi cél akkor is hatásos lehet, ha nem hisznek benne úgy, mint Teréz anya.
Pedig a böjt nagy esélyt adna arra, hogy ezeken a területeken is lépjünk előre egy-két lépést.
Viszont ez nagyon furán tud működni. Ha nincsen ilyen célod, nem nagyon tud megvalósulni semmi.
Érted ezt?
Ha léböjtölsz tíz napot, szinte biztos, hogy lejön 4-5 kiló rólad.
De, ha nem határozol meg egy épkézláb célt, amely az életed, önmagad jobbításáról szól, akkor a böjt által kapott többleterőkkel sem fogsz tudni kezdeni semmit.

Ez olyasmi, mintha bemennél a közeli boltba vásárolni és minden szükséges holmit összevásárolsz a hétvégére, amit a listádba beleírtál. 
A pénztáros felhívja a figyelmedet, hogy ma egy különleges akció keretében, az ebben a szent időpontban betérő vásárlók 20 ezer forintig ingyen vásárolhatnak. A te kosaradban viszont csak 10 ezer forintnyi értékű áru gyűlt össze.
Te megköszönöd a bolti alkalmazott kedvességét. Ám nem élsz a felkínált lehetőséggel, mert még soha sem hallottál ilyesmiről.
Egyébként sem hiszel abban, hogy a mai világban létezne ilyen őrült kedvezmény.
A boltban hagyod azt, amit el is hozhattál volna.
Anélkül, hogy a saját pénzedből költöttél volna.
Jól sejtem, ugye, hogy te nem szeretnéd elpazarolni ezeket az "ingyenbe" kapott plusz erőket?

A mi szellemi célunk azzal a régi megfigyeléssel függ össze, amely arra mutat, hogy az ember képes hatással lenni a gondolataival a világra.
Mélyen hisszük, hogy mi ketten nem találkoztunk volna, ha nem így hinnénk és e hitünk nem oldódott volna bele a mindennapi gondolkodásunkba. Ez a fajta közös világszemléletünk és hozzáállásunk az élethez az, amely megteremti az általunk eltervezett közös világunk felépítéséhez az erőt.
Ebben a tíznapos böjtben is ezt az irányt fogalmaztuk meg. Csak egy újabb nézőpontból szerettünk volna rátekinteni. Azt szeretnénk, ha a világ és a magunk működésében további összefüggéseket érthetnénk meg. Ha megérted azt, hogy bennünket ez nemcsak, hogy motivál, de lázba is hoz, akkor azt is megérted, hogy milyen viszonyban vagyunk a hitünkkel.
Emlékszel mit írtam a „1. Minden kezdet nehéz” bejegyzésemben a böjt során visszanyert erőkről? Hiszem, hogy ezek a böjt során megjelenő többleterők azok, amelyek segítenek a magasabb céljaink elérésében.
Hiszem, hogy neked is segítenek.
Segítenek, ha vannak.
Ha nincsenek, akkor csak a szél fúj.

Mondok egy aprócska, de az életünkben oly sokszor megjelenő és jellemző példát, hogy megértsd. Már meghatároztuk magunknak azt a célunkat, miszerint tovább szeretnénk fejlődni abban, hogy jól teremtsük a világunkat. Többek között azáltal, hogy még jobban meg szeretnénk érteni, hogy miként is működnek a dolgok ezzel a teremtés bigyóval.
Ezt követően egy kedves ismerősünk elküldött nekünk pár linket, amelyek egy pár évvel ezelőtti előadás videóira mutattak.
Ismerősünknek fogalma sem volt, hogy mi mit tervezünk. Mi lesz a szellemi célunk.
Ám mégis úgy alakult, hogy az előadás témája egybeesett a mi böjttel kapcsolatos szándékainkkal.
Mi több. Most már tudom, hogy ez az az újabb nézőpont, ami hiányzott a megértéshez vezető utunkon.
Véleményünk szerint, ez az előadás kifejezetten abból az irányból közelítette meg a témát, amire nekünk szükségünk volt, hogy tényleg tovább tudjunk lépni. Ahogy haladtunk a videó anyaggal, ez napról-napra észrevehető volt a témára irányuló beszélgetéseinkben.

Érezhető volt, ahogy új kapuk nyílnak bennünk a megértésre.

A böjt 5. napja: Gáz van! >
< Blogindító: Előkészületek