6. Vegamániás bándzsi dzsámping

Hatodik nap.
Végre!
Újra hétvége van.
Egyike azoknak az állandóan ismétlődő dolgoknak, amit soha sem tudok megunni.
És túl vagyunk a böjt felén.
Lassan már egy hete lesz, hogy elkezdtük.
Innen már nem fordulunk vissza.
Erről eszembe jutott a Balaton-átúszás.
Úszás közben bőven van idő elmélkedni.
Túl a felén, monoton rigmusok és mantrák között jön néha egy-egy disszonáns gondolat. „Hát hülye vagyok én, hogy ezt csinálom?”, „Nem kéne abbahagynom, ezt az idióta pancsikálást?” De csak annyit kell válaszolnom: „A felén már túljutottam, hülye lennék visszafordulni!”

Különben is. Egyre energikusabbnak érezzük magunkat.
Írtunk egy hosszú listát hétvégére, hogy miket szeretnénk elvégezni a két nap alatt.
Szombat estére szinte mindennel végeztünk.
Annak ellenére, hogy a testünk viszont folyamatosan fázik.
Nyakig be vagyunk öltözve. A végtagjaink persze erről mit sem tudnak.
Mégis nagyon rendben vagyunk.
Hét eleji fejfájás - régi emlék.
Fáradtság - egy jó alvás mindent megold.
Éhség - meg sem nyikkanunk.
Drága párom néha bemond egy-egy ígéretesebbnek hangzó kajanevet.
A szemem se rebben.
A bendőm ugyan nyüszítve pitizni kezd, de kíméletlenül csendre intem.
A pavlovi reflex által felkorbácsolt emésztőnedvek Neera szörppel könnyen jobb belátásra bírhatók.

Á, igen. A Neera. Már el akartam mondani neked, hogy a szörpöt nem bírtuk még megelégelni.
Azt gondoltam még az elején, hogy tíz napon keresztül csak ezt a löttyöt inni, az egy zsák dögunalom lesz.
El kell ismernem, kellemesen tévedtem.
A böjti limonádé még most is frissít, és nagyszerűen el tudja verni az éhségemet.
Kedvesemmel megfigyeltük, hogy hidegen sokkal jobb inni, mint szobahőmérsékleten.
Férfiasan megvallom azt is, hogy egy picikét csalok az adagolással. A saját szörpömet tripla adag cayenne-i borssal szoktam megküldeni. Az az érzésem, hogy ez az enyhén csípős koktél még a déli sarkon is megmentene a fagyhaláltól.
Bundabugyi nélkül is.
Kár, hogy melegen nem kellemes.
Mert akkor még a kezeimet is felolvasztaná.

A hétvége felé olvastam pár cikket a neten böjtölésről, a léböjtről, meg mindenféle jó tanácsot arról, hogyan ne csináld. Találtam néhány olyan oldalt is, ahol óva intették a leendő meggondolatlanokat, attól, hogy belevágjanak.
Mert az roppant veszélyes.
Visszafordíthatatlan károkat okozhatunk magunknak.
Azt nem tudtam meg, hogy milyen konkrét folyamatok indulnak be.
Csak azt, hogy nagyon ártalmasak.
Ez utóbbiakat olyanok írták, akik még nem böjtöltek, de olvastak már valamit a böjtölés veszélyeiről, amelyeket böjti tapasztalatokkal nem rendelkező írók írtak.
Uhh!
 
Úgy saccolom, kb.114-szer veszélyesebb, ha nap, mint nap telezabálva fekszel le aludni. Egy csepp szusszanást sem hagyva az emésztőrendszerednek.
Nem mondom, el tudom képzelni, hogy lehet rosszul is csinálni a böjtölést.
Voltam már úgy, hogy egy tíz napra tervezett böjtöt a kilencediken kellett abbahagynom.
Mert egyszer hibáztam.
Mert nem figyeltem magamra.
Mert nem ittam elegendő folyadékot.
Ez pedig csak egy marha nagy tanulság, hogyan nem szabad böjtölni.
Hiába készültem fel a saját böjtömre akkor, a hatodik naptól valahogy nem tudtam meginni azt a folyadékmennyiséget, amit elterveztem.
Van benne veszély. Belátom. De, hogy a böjt, az agyatlan őrültek extrém sportja lenne, vagy vegamániás bándzsi dzsámping, na, az tényleg marhaság.

Szerintem sokan nem tudják, hogy már az is böjtnek számít, ha kihagyunk egy étkezést.
Az Előkészületeknél már írtam, hogy amikor katona voltam, többször is megcsináltam ezt, mert olyan szarul főztek a konyhán. Az nem azért nem volt igazi böjt, mert rövid ideig tartott, hanem azért, mert a szándék nem kifejezetten a böjtre irányult.

Játszunk el egy kicsit a gondolattal!
Tegyük fel, egyik este nem vacsorázol.
Meg tudod csinálni?
Igen.
Bele fogsz halni?
Talán. De nem abba.
Visszafordíthatatlan károsodásokat fogsz elszenvedni?
Ha meghalsz, akkor nagyon. De az nem a vacsi kihagyása miatt lesz.

Számoljunk!
Oké, csak én.
Mondjuk, hétfőn elmész ebédelni a kollégákkal.
Megeszed a szokásos fejadagodat (mondom szokásos: nem csalsz, nem tankolod degeszre magad!), és valamikor egy óra körül végzel a kajával. Amikor a munkából hazatérsz, egyszerűen kihagyod az esti étkezést.
Hogy, miért tennél ilyet?
Amikor a párod olyan jóízűen tolja az arcába a vasárnapi ebédről maradt emberes falatkákat?
Te mondd meg!
Most úgy veszem, hogy alig húsz perc gondolkodási időn belül felderengett benned, hogy mi a legjobb indokod erre a borzasztó elfajulásra. Három piros pont jár az üzenődbe, ha nem a netről puskáztad.
Lehetséges, hogy vibráló gyomorral térsz nyugovóra.
De ez, hidd el nekem, csak a megszokás démona.
Tojni a fejére!
A könnyű reggelidet pedig nem otthon, hanem a munkahelyeden, úgy 9 óra táján kezded el.
Ennyi. Tudod mi ebben az érdekes?
20 órát böjtöltél egyfolytában!
Gratulálok.
Ha tényleg meg tudod csinálni.
Van még mit finomítani ezen, de bátran hívhatod böjtnek.
Ha nem vagy egy reggelizős típus, akkor még várhatsz ebédig.
És máris benne voltál az egynapos böjtben.
Szerintem erre minden héten képes vagy.
Még valamit.
Próbáld megállni, hogy ebédnél jól bekajálj!
Válassz valami zöldséges levest, vagy főzeléket!
Azzal elleszel vacsoráig.

Egyébként meg… a testednek, az emésztőrendszerednek adtál egy jókora pihenőidőt.
Plusz erőket kapott a tested arra, hogy tatarozzon benned egy-két elbaltázott dolgot.
Amit pont azzal okoztál neki, hogy egy nagy halom szemetet lapátoltál magadba az évek során.

Szerinted sincs értelme böjtölni?

Következő bejegyzés: Akarsz világot teremteni? >

< Blogindító: Előkészületek